sebtolvaj

Pecsenyés Lajos - kisbeni zöldséges - eltitkolt gondolatai:

... hogy sütögetem e a pecsenyémet? Sütögetem. Miért, ki nem sütögeti? Naná, hogy. A pecsenyesütögetés az nem úgy van, hogy az ember akarja. Inkább csak valami formán az igénye, de hogy az akarat lenne az alapja, azt aligha hinném. Meg aztán valamivel ki kell tölteni háromnegyed évszázadnyi ürességet, na ugye. És akkor mi baj a pecsenyesütögetéssel. Miért azzal van pont baj, hogy konkrétan pecsenyesütögetés. Ki vallást alapít, ki zoknit stoppol. Tudom, mire megy ki a játék, ez ilyen morális kérdés most a Láp utcai piacon. Irigylik, hogy Forddal megyek a nagybanira. Mondva van: ember embernek Barkasa. Kérem, az élet nem mindenkinek fenékig aktívia. Kinek így, kinek úgy, hogy mit ne mondjak.
Szóval sütögetek. Most ne jöjjön nekem azzal, hogy a tűz, és hogy hajdan lopott volt a gyufa. Maguk folyton folyvást azzal foglalkoznak, hogy mi volt. Nem lopott a gyufa, van úgy, valami senkié és aztán valakié lesz. Így volt ezzel is, és az enyém lett.
Hogy mi? Hogy ha már pecsenyasütögetés így meg úgy, akkor miért az aranytojást tojó tyúkot? Kérem, én éhes vagyok, nem ornitológus. Tudom, hogy maguk is csüngenének az élet csecsén, csak nem fejlődtek ki magukban bizonyos reflexek, és ezt most rajtam kérik számon. Megvan a magam baja nekem is, teszem azt, savas vagyok. Tudják egyáltalán, mi az a sav? Fogalmuk sincs milyen az, amikor hajnalban arra ébrednek, hogy felböfögik az univerzumot és az a töménytelen időt, ami eddig volt és még csak eztán lesz, és kibuggyan a szájuk sarkán. A mindenség koszosfehér habja. Csak itt papolnak, fogalmuk sincsen arról, hogy az emberben mi lakik belül. A pecsenye legalább elnyomja azt a sok méla ízt.