sebtolvaj

Izgulok hát. Hogy a pokolba ne izgulnék. Végül is ez az első napom itt. Amikor napközis lettem, akkor is izgultam az első nap, pedig hát a Major Bea az irtó rendes volt, és mindent megmutogatott, hogy merre van a mosdó, a wc, hol van az ebédlő, és hogy a Brünyi tanár úrral tudjam, hogy hányadán állok, és hogy a Brünyi tanár úr balkezes. Még arra is megtanított az első nap a Major Bea, hogy nem csak úgy össze-vissza satírozunk a ceruzánkkal bele a világba, hanem megpróbálunk valami rendet teremteni a vonalak között. Ő ezt nem így mondta. Ő azt mondta, legyen harmonikus. És én azt a szót nem ismertem, hogy harmonikus, és a Major Bea mellei is akkor kezdtek serkenni, figyelmem tehát az intellektuson és a rögvalón 50-50 százalék arányban osztozkodott.
De nekem mindegy, én olyan vagyok, aki az első napon mindig fél, és végig csak azt mondogatja: úgyse fog sikerülni. És persze mindig igazam van. Sose sikerül.
És ez azért mégse valami kisiskolás dolog itt, ez azért mégis csak az élet napköziotthona: a mennyország. Tegnap még nem tudtam, hogy itt leszek. Az ebéd után leborultam a székről. Aztán irtó furcsa dolgok következtek. A lélek - úgy ahogy meg van írva - ilyenkor susususu kiáramlik az emberből, egyenest be a vitrinbe, az üres szappanosdobozok, a soha nem használt findzsák közé.
Onnan nézi végig, ahogy az orvos a fejét csóválja, aztán azt, hogy a telefon után nyúl, és azt mondja: szívroham. Aztán amikor minden elcsendesedik, a lélek visszamegy a testhez, elbúcsúzik a belső szervektől, köszönetet mond az izmoknak, méltatja mellékveséje pozitívumait, aztán távozik.
Aztán egyszer csak itt van. Itt, a mennyországban. Elég nagy a nyüzsgés ilyenkor. Ilyenkor mikor új lakó érkezik. Ismerősök, ismeretlenek vegyest. Partyt is szerveztek nekem, azt hiszem, a tiszteletemre. DJ Jónás direkt erre az alkalomra írt "Bánatomat halban mondom el" című szettjével kedveskedett. Aztán adtak mellém egy idegenvezetőt, bizonyos Barabás urat, ő itt a polgármester.
Egy időben sokszor nevezett az itt nagyon sikeres Crucifix Show-ba, de a közönségszavazást valahogy mindig elbukta. Ezért is lett poilitikus, hogy nem sikerült bekerülnie a sóbizniszbe. Azt állítja, hogy annak, aki mindig megnyerte, tuti hogy van valami nagykutya ismerőse. És ilyenkor fölnéz, hogy értsem, odafönt. És én az egészet ilyenkor nem értem, mert a mennyországnál ugyan mi lehet még följebb. Mert az tiszta sor, hogy ott lent a sárban mi van, ahonnan én is érkeztem, és végig azzal áltattak, hogy ami ott van az csak valami köztes .
És akkor ez a Barabás csak úgy felbiccent itt nekem a fejével, lazán, már majdnem nyeglén.
Hát mivégre? Én azt akartam hinni, hogy ez itt már a végleg véglegessége. És meg is kérdezném annak a Crucifix Show nyertesének a nagykutya ismerősét, hogy minek is adott le azoknak ott lent a sárba hátat, ha soha nem vethetik huzamosabb ideig semminek se neki. Mert most innen föntről jobban látom ám azt, amit ott lent csak sejtettem. Nagyon úgy fest innen, mint egy örökös, végnélküli tesióra, paraszt tesitanárral, büntetés békaszökdécseléssel, öltözői testszaggal.
Még új vagyok. Még nem szólok. Csak szemlélek. Ez már odalent is bevált.
Szívfájdalom, de nincs madártej a menzán, ami azért is furcsa, mert a populáció jelentős részét az angyalok, és azoknak a kara teszi ki. Igaz, a választék majdnem ugyanolyan, mint odalent, nálatok. Van itt mákos manna, manna mannás szósszal, manna becsinált, manna szorbet, rakott manna, manna önnön mannabelében, mannafagyi, mannával töltött manna, rántott manna, manna félig átsütve, mannafasírozott, mannapogácsa, és még mannatorta meg mannarudi is.
Itt nagyon nagy becsben van a manna. Van itt valami költő is, aki írt is a mannához verset, Manna örök címmel.
Ez az első napom itt a mennyországban, már hogy a pokolba ne izgulnék. Szokom a ti és a magam hiányát. Nézem azt, habos felhőkön ülve, ami van, és arra emlékeztet mindez, ami nincs. Tojássárga égen, fehérjehabos felhőkön. Le merném fogadni, hogy onnan lentről úgy festek, mint egy mazsola.