Tisztelt Gyermekjóléti Népbizottság!
Panasszal élek, nem virággal. Sajnálom, hogy e rózsaszín szívekkel tarkított jeles ünnepen állok elő megkeresésemmel, de az ügyem már nem napolható tovább. Szeretnék bejelentést tenni ismerős tettesek ellen. Kérem, vizsgálják felül néhai Garics Ferencné, (született: Görbe Franciska) és férje, az ugyancsak néhai Garics Ferenc nagyszülői státuszát. Fent nevezett személyek engem gyerekkoromban gyakorta kínoztak.
A vasárnapi ebéd elfogyasztása közben - melyen nem átallottak tökfőzeléket, paradicsomlevest és más egyéb förtelmeket felszolgálni - a Jó ebédhez szól a nóta nihilista esztrádműsor több ízbeni meghallgatására kényszerítettek. Az ezt követő délutánok alkalmával személyiségjogaim és szabad akaratom ellenére alvással büntettek. A görögdinnye elfogyasztását emberi mivoltukból kivetkőzve, zsarnoki módon különböző kitételekhez kötötték. Mozgási szabadságomat lábbal tiporták, a legkülönbözőbb tilalmi rendszerekkel sújtottak, különös hangsúllyal a lakási céllal kialakított ingatlan padlás részének feltérképezésében voltam akadályoztatott. Úgy vélem, ez későbbi személyiségfejlődésemre káros és ártó hatást gyakorolt. De ne tessenek azt hinni, hogy beérték a fizikai bántalmakkal.
A lelki megkínoztatások sem álltak távol tőlük. Sarjadó nemiségem teljében tekintetem elfordítására kényszerítettek, amikor Bordán Irén szórta szét bájait az általuk szórakoztatási céllal vásárolt Kékes típusú televizió képernyőjén. Többször mutattak be véres csirkeáldozatokat a szemem láttára, ellenben ha ezen szárnyasok többi egyedeit lepisiltem a baromfiudvaron, óva intettek.
Különösebb ellenszolgáltatások nélkül kelletett a csinált út menti kisboltban kereskedelmi tevékenységet folytatnom, úgy mint élesztő beszerzése, amely nélkülözött minden kreativitást.
Ebből következőleg felnőttkoromra egy fantáziátlan és megkérgesedett lelkű, személyiségjegyeket még csak nyomokban sem hordozó nyomorult lettem.
Kérem ügyem szíves felülvizsgálatát. Ítéljenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése