Megérkezett hát Lujza néni. Kimentünk elé Ferihegykettőre. Nagyon nem kellett készülni, úgy értem bonbonilag, lévén kopórsóban érkezett. Egyenest az Andaman szigetekről. Szűk családi körben temettük el. Csak mi tudtuk négyen, hogy eztán már semmi sem lesz úgy mint Lujza néninek előtte.
Mert hát Lujza néni 56-ban hagyta el az országot, egyetlen cseszlovák frotírköntösben indult neki Ausztráliának, amiből végül Ausztria lett. Noha Lujza néni művelt nő volt, a fölrdrajzi ismereteket nem sorolta az arisztokratikus tulajdonságok közé, márpedig ő ízig vérig arisztokrata volt.
Aztán egy Ausztriai menekült táborban addig csereberélte csehszlovák frotírköntösét, mígnem egy fregoli kabátban látta meg az új világot. A hontól való távolodásával egyenesen növekedett a hazaszeretete is. Saját elmondása szerint a negyvenkettedik utcában érte el hazaszeretete a zenitjét. És ott is maradt, nyugvóponton, a zeniten, azon kopognak most ilyen hangosan ezek a nagy magyar rögök.
Lujza néni egyfolytában írt. Írt és buzdított, hogy a kommunistákat ott üssük ahol érjük. Mert ő addig haza nem jön amíg írmagjuk is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése