2008. február 28., csütörtök

Tegnap volt nálunk egy szobor. Pontosítanom kell, nálunk járt, hozzánk jött. Egy szobor. Ez akkor tudatosult bennem, amikor már a vacsorához szánt szalonna éppen üvegesedni kezdett. Hozzá kell tennem, hogy szobrok hozzánk sose járnak. Nem mondom, térplasztikákat, humán eredetű, háromdés full reliefeket rendszeresen fogadunk, egyszer még egy vízköpő is beesett hozzánk a negyedikről, a Futvarekék erkélye mellől, de hogy így konkrétan szobor, na arra még nem volt példa. Aztán ugye ilyenkor az ember beleesik az ő kétségeibe, és felhemzsegnek benne a kérdések. A legtriviálisabbak, olyanok, hogy a szobor az talapzatostul szokott-e vendégségbe járni, vagy beéri egy vastag talpú cipővel. Most már tudom; az utóbbi. Aztán azt se nagyon tudtam empirikus természetű hiányaim folytán, hogy a mai szobrok azok mennyire komolyak, hogy ül-e a vállukon moha, és az mennyire eszi bele magát a szövetbe, a szövegbe. És hogy van-e, és ha van, milyen a viszonya a galambokkal. Hogy fél tőlük, avagy ő szarja le őket. Azt hiszem, az utóbbi. Egyszerűen érdekelt a szobor emberi volta, az, hogy az emberi volta tud-e szoborságáról, és azt miként viseli, vagy rázza le magáról. Meg persze ugyanez visszafelé is. Ehhez persze hozzátartozik, hogy elég sok szobrot láttam már azért a tévében, és egyszerűen lehetelen köztük rendet teremteni. A szobor egy csomó hasznos dolgot mondott nekünk az ő szobroszájával, olyanokat, hogy élhetetlenek vagyunk és töketlenek is, és mi meg bólogattunk az okos emberfejünkkel, jelezve, hogy tudjuk. Önismeretünk óceánjában ezeket a lakatlan szigeteket már régtől fogva a szánkon tartjuk. Szerintem az önostorozás kifejezetten a csoportos létezésben az igazi, úgy van sava és borsa, eleje és vége.
A szobor irtó nagyokat nevetett, én meg közben megfigyeltem, hogy a kezének az ujjai kifejezetten vékonyak. A vádlijának az állaga - a szobor saját bevallása szerint - megfelelő, és szerinte ez csak egyre jobb lesz. Ha így megy ez tovább, akkor ő lesz a maszáj herkules.
Közben meg olyan mondatokat mondott, amilyenek nincsenek. Bocsánatot kérek magától, hogy letegeztelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése