Nagyapa március elején lepucolta a Sokol 403-as rádiót (two band seven tranzistor), és bement biciklivel a városba laposelemeket venni. A kávéfőző-gumival ráerősítette az elemeket a rádióra, és kiakasztotta a nagy diófa alsó ágára a hozzá való bőrtokban, és hivatalosan is kikiáltotta a tavaszt. Az egész Ságvári utca onnan tudta, hogy el lehet tenni a télikabátokat, posztómamuszokat. És a rádió ott is maradt minden év szeptemberéig a nagy diófán - egyfolytában. Elpusztíthatatlan volt. És ez a rádió volt a világ leggonoszabb rádiója. Nem volt nap, hogy ne halt meg volna benne valaki. Aldo Moroval kezdte a mészárlást, aztán Anvar Szadattal folytatta, és nem kímélte Olaf Palmét sem. Titónak pedig leharapta az egyik lábát, pedig akkoriban ahhoz csak keveseknek volt bátorsága. Aztán a 80-as években élte a virágkorát, leteperte Brezsnyevet, Andropovot és Csernyenkót, gyors egymás utánban. A legváltozatosabb eszközökkel dolgozott, valóságos halálnem specialista volt. Latinovitsot tragikus hirtelenséggel, Benkő Gyulát pedig hosszas szenvedés után - így mentek a nyarak. Ha meg elunta a vérengzést, csinált egy gázkitörést Zsanán. Aztán nem tudni, hogy a Sokol rádió műve volt- e, de néhány év múlva kiszáradt a nagy diófa is. Elhullottak a levelei, és esős nyár volt abban az évben, egyszer csak elhallgatott, nem jött ki belőle egyetlen hang sem többé. Fellélegzett a Ságvári utca, hogy beköszöntött rájuk végre az öröklét. A rádiót unokák kapták meg, akik kibelezték, és alkatrészeit sokáig lehetett a homokozóban látni. És akkor már mindenki azt hitte, hogy valóban eljött hozzánk a Roll jégkrémmel csöpögő kánaán az ő citromízű vattacukor felhőivel.
Rá három évre kivágták a nagy kopasz diófát. Aztán két év múlva eltemettük nagyapát, aztán arra három évre meg a nagymamát is.
Mindez egy Sokol 403-as (two band seven transistor) rádió miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése