Az ember legugolt és 20 nagy levegőt kellett vennie a száján, olyan nagyot amekkorát tüdővel csak bírt és nagyon lassan kellett kifújni, orron át. A huszadik után felállt, ekkor már valaki mögötte állt, átkulcsolta karjaival a mellkasánál, felemelte és kicsit hátra feszítette a testét. És ilyenkor elájult akit felemeltek. Eldőlt a füvön, délelőtt, amikor a vasárnapi pörköltszaft gőzei már elkezdtek az ablakokon át kimerészkedni a Zalka Máté térre, bele a nagy kollektív tudatmódosult infantikommunizmusunkba. Akkor még egy volt nekünk a párttal a néppel az utunk. Most is az, csak hát nem tudunk róla, két onlájn banking után, hamar elfelejtkezik ilyesmikről a magunkfajta.
Azon az elég régi nyáron, aminek az összes beton pinpong asztaláról, ha nem is azonosan, de egyidejüleg kezdett pattogzani a festék nagyon ment ez, ezt szerettük legjobban játszani. Ájulósdit.
Ha akarom, ha nem, welness úttörőnek lenni jó, és le vannak szarva a mókusok, akik ugye akkor tájt elég jó társadalmi rangra tettek szert, mert minket akkor a legjobban az ájulás érdekelt, annyira hogy a mókusokat is leájultattuk volna a fáról. A legjobban a Smiczmüller Tibi ájult, az ő ájulása jelentette a legtöbb esztétikai izgalmat a Zalka Máté téren. A Smiczmüller feje az ájulás előtt irreálisan vörös lett, és biztos azért mert nem akart igaziból elájulni sokáig tántorgott a végső összerogyás előtt. Aztán köré ültünk és vártuk, hogy magához térjen.
A magukhoz térők, a néhány másodperces ájulatok után abban megegyeztek, hogy mind azt tudakolta, hogy mi történt addig, amíg ő valahol távol, de legalább is az öntudathoz lépest definiálhatatlan helyen tartózkodott. És olyankor mondtuk, hogy találtunk a Maszlavér Kingán egy olyan anyajegyet, a könyökhajlatban, ami egyrészt magyarországot formáz, másrészt fontolóra vesszük, hogy ennek tudatában méltónak találjuk e arra, hogy lehessen közös nevezőnk vele, mert baromi undorító. Az ájulósdit tán sose hagyjuk abba, ha nem adódott volna az az eset, hogy a Smiczmüller ott fekszik aléltan a verébszaros füvön, ugyanekkor az apja hangja hallattszott, - jellegzetesen második emeleti lakótelepi orgánum - amint az üvölti, hogy Tiiiibiiii, megtaláltam az ellenőrződet, a büdös kurva anyádat (lehet, hogy a büdös helyett tetvest mondott). És akkor néhány másodperc múlva magához tért a Smiczmüller, és mi szerettük volna inkább, ha sose tér magához, mert tudtuk, hogy meg fogja kérdezni, és meg is megkérdezte tőlünk, hogy mi történt az idő alatt míg ő távol volt. És mi megmondtuk. És akkor a Smiczmüllernek olyan vörös lett a feje, mintha nem 20 hanem 200 nagyon mély levegőt vett volna, aztán elindult a lépcsőház fele, de már nem ért oda, félúton elájult megint.
Láttam a Smiczmüllert néhány éve, gengszter lett belőle, nagy izma, vastag aranylánca van és hidrogénbe buktatott fejű nője. Rászokott az ájulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése