2008. június 13., péntek
Hosszan elnyúlik az ami megtett és egyre rövidül ami még hátra. Hevültségnek tűnik olykor, aztán az orvos azt mondja: nátha. Ingermaraton, hol fürdőkád, hol pocsolya, és van mikor Balaton. Döngenek a képlegyek, hogy képen döngni nem lehet, mert mindig van, egy képbéka, egy képgólya, akinek félig festett a béklyója, így létbeni ütközésekre alkalmakat adván, és ha ők nincsenek, akkor meg festődik egy patkány. A háttérben nehány millió fa, amire azt mondják, hogy erdő. Már most azt a fejszét álmodja mind, amit akkor fog amikor felnő. Alám fekszik egy szép rét, én meg fölé görnyedek kétrét. Végképp e táj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése