Ne ijedjenek meg, kérem. Szar lesz, elsősorban önökért lesz szar, mint eddig mindig. Mint most azt tapasztalhatják, a hungaro-szellemvasúton utazunk, lesznek, akik mindezt zötyögésnek fogják érezni, a rebellisek, a zúgolódók, velük most ne foglalkozzunk, a barlang közepén kilökjük majd őket, bele a hangtalan a sötétbe, magasztosabb céloknak áldozva vele. A közepén úgyis meg kell majd állni, én fogom a tulajdon reszketegségemmel a barlang falára rajzolni az önök majdani boldogságát, a közös víziót, az összeurópai bölényt. Azt, amiért most szar lesz. Ne rémissze az önöket, hogy kézügyességnek híján állok, mondom, a korom sötét lesz, én rajzolok, maguk meg majd azt képzelnek oda, amit csak akarnak. Addig jó mindenkinek, amíg így van. Én olyan erőst óhajtom maguknak a jót, hogy a szartól sem ijedek meg.
Azt mégse mondhatja egy felelős barlangvasút társaság önöknek, hogy van fény az alagút végén, a fényen túl meg ott van a a tejjel mézzel folyó óperencia, a makrogazdasági kurtafarkúval. Nem mondhatja, azt évezredek óta senki sem látta. Önök ezt úgysem értenék, maguk élni akarnak folyton, gondolni, létezni, holott az emberi természet nem erre van kifejlesztve, különösen nem a miénk. Értsék már meg végre, az élet nem más, mint folyamatos túlélések sokismeretlenes egyenlete. Pedig aki nagyon akarja, és egy kicsit is hajlandó arra, hogy hunyorítson az amúgy igen tömör vaksötétben, annak már felsejlenek majd az új horizontok jóléti kontúrjai. Egy világ, amiben nem esik majd minden negyedik mosógép a vízkő áldozatául, a havi ciklusuk kellős közepén kiránduló nőket láthatni, emésztésügyi hivatalok vigyázzák majd sebezhető bérflóránkat, a THM meg olyan alacsony lesz, mint a sátán ülve. Csak most arra az emberöltönyi kis időre kérjük a türelmüket, amíg a nagy szellemek adnak randevút egymásnak a szellemvasút kölcsönökből fenntartott félhomályában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése