Beteltem. Nem vagyok vaskos, nehezen emészthető könyv, se színes magazin. Csak egy irkafüzet, önkéz írta, tele, torkig. Sok ákom-bákom, piros aláhúzások és hullámos vonalak. Kérdőjelek, melyek nem tudni mire kíváncsiak igazán. Elfogyott minden hely. Írni nincs miért, radírozni nincs kinek. Ez már így fog maradni. Teleírva befejezetlen. Át és átlapozom újra. Fejemet csóválom, pézsmitálok, cöccögök. Ez nem egy film, aminek a végére ki van írva hogy VÉGE. Itt nem lehet észre venni a végét, itt egyszerűen csak minden abba marad, és akkor az lesz kinevezve végnek. Ó mindenható közmegegyezés. És akkor az a vége, a tudomásul vétele a tarthatatlannak. Mint ahogy most is. Mint ahogy ez is. Ne jöjjön senki. Nem megyek sehova. Nem biztos, hogy pont így. Utolsó sorok. Kifolyt rá a bor, egymást tépő lapok, hullámzó textúrák, el van minden mosódva. De leginkább én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése