Én olyannak érzem magam, mint aki nincsen, csak a kezem van, ahogy pihen egy kilincsen, de csukva van az ajtó. Minden ajtó. Mert csak egy van. És hülyén érzem magam egy állomáson, mert nem valóm ő, csak egy látomásom. És mennyi, de mennyi dolog itt maradt, és persze kint is, de ha mondanám is azt mások csak leintik, mint kevésbé fontosat, de én persze érzem, hogy semmi sincsen rendben, plusz még hogy vérzem. Játéknak mindez szörnyű, valóságnak meg selejt, aztán lehet üvöltenem kellene annak aki elejt, hogy térj észre, vedd észre. A minden az most mindegy, ez most azon túl van, csak élek elvadultan, szívre megvakultan. És üvöltöm annak, annak aki elejt, hogy mostantól a minden is csak selejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése