Fogalmuk sincs mi lakik bennem. Fogalmam sincs mi lakik bennük. Nem is igen kérdezik, nem is igen kérdezem, de ha kérdeznék se tudnám elmondani, ha kérdezném őket sem érteném. Érezni se könnyű, nemhogy elmondani. Csak hellóznak, én meg visszahellózok, elhellózgatunk, megyünk tovább mint aki jól végezte dolgát, nem kell itt semmit se nagy dobra verni semmit, hisz minden olyan kicsivé zsugorodott, minden amit még életnek lehet nevezni egyáltalán. Az éhség - és mindegy az, hogy milyen nemű - a csendet szereti csak, olyan a természete. Ha mégis sorskérdések jönnek szóba , persze elviccelem, persze elviccelik, anélkül, hogy akarnám, hogy akarnák, zsigerből jön, minden olyan komikusan komolyan vehetetlen. Sem azt nem lehet már komolyan venni, hogy helló, sem azt hogy itt önmagán kívül bárkit is érdekelne bármi. Mérgezett kútjai vagyunk egymásnak, fele részt szomj, fele részt szomorúság. Isa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése