sebtolvaj

És amikor az Adidas csillagkép a zenitre ért elindultak a három királyok, név szerint: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Pukás, és Czibor aki afféle. Három királyok+áfa. Zárójel jön. Az élesebb szeműek, kiknek mániájuk az ok és okság közti mérhetetlen űr kitöltése, nyilván észrevették, hogy a három királyok az mennyiségre dekára annyi mint a magyar igazság, tételesen: bor, búza, békesség, piros, fehér, zöld, három szoba, három gyerek, négy kerék, elmúltikszév, és Aki, a szerecsen király. Zárójel bezár. Mentek, mendegéltek, mendegélgettek, míg oda nem értek ahova indultak, indulgattak. És amikor odaértek a ráció hűlt helyére, már meg nem mondanám melyik, azt mondta, mondogatta, de nagyon halkan ám. Megérkeztünk. Ez itt maga a tündérkert. Ám ekkor a az össznemzeti, összmagyar felettes én rájuk ripakodott, frászt tündér, füvész. Amit némiképp igazolni látszott, hogy egy nagybetűs Kárpát-Medencében tényleg ott vacogott a kisbetűs nemecsekernő, a méltatlanul elfeledett koszorús tartalék jobbhátvéd. És pont ebben a pillanatban ért oda a csodaszarvas, agancsán a magyar népmesék ismert celebmadarával (garázdabillegető), aki fújta ki a csőréből feszt a tulipiros ornamentikát, mígnem a sok inda kiadta a VÉGE feliratot.
Hát így ért véget ez a kaland, nem mondanám, ha nem így lett volna.