Van egy képem. Bennem van, bent a fejemben, a körömágyamban, a májamban, a tomporomban, a hajamban, a lapockámban, a nyelvem hegyén, a csuklyás izmomban, a mellékvesémben, a szaruhártyámban, a fülem mögött a kis polcon. Át vagyok itatva a képpel, nehéz és ólmos vagyok tőle. Minden reggel ezt kell néznem. (Szegény ingázó panaszai) Lüktet. Most nyár van, a kép most hasonlít a legjobban önmagára, de már önmagával sem azonos. Jelentéséből fájón kiüresedett. Alhasból hunyorítok, de minden igyekezet hiába, olyankor kitetszik, hogy e kép eképp csak önmaga hiánya. De hogy ezt a képet én hogy tudom szeretni azt érteni vélem. A kedvenc szomorúságom hol gombostű hegyére tűzött fényes bogár, hol pedig már csak maga a fénylés, without bogár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése