sebtolvaj

Kicsit élni is vagyok, meg temetni. Mindent.
Azt, mi nem hagyta magát bennem széppé szeretni.
És ahhoz elég rég óta figyelem már magam,
hogy tudjam, gyanúm több mint alapos:
kivel az idő nem tud cicázni, azt önmagába belemossa,
és ott többé már nem bizonyosabb semmi, mint a kocka.
Az egyik lélekből a másikba belezuhanni, mint egy mélységes sírba,
és ott a betűt egymásra hiába rakodni, hogy mindez le legyen írva.