A valóságon kívülit - mert nincs jobb ötletem - azt elképzelem.
Ez az elképzelt holló ül az elképzelt szíven - mert valósága felől van okunk kételkedésre - benne elképzelt vért pumpál az elképzelt idő, elképzelt erekbe.
Aztán e holló kirepül a rózsaszín fényűre mázolt, kitalált hajnalokba.
Elképzelt tarlókon igazgatja nagy fényes szárnyait, képzelt patakok hűvös vizével oltja szomját, de estére vörössé változik és visszatér a bordabörtönébe. Ezt teszi szakadatlan.
E világban, minden elképzelt, csak a szomj, a visszatérés és a börtön igazi.
Hát hogyan is érthetném mindezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése