2021. szeptember 7., kedd

Minden estémen holló ül a szívemen. De sem a szív, sem a holló nem létezik. 
A valóságon kívülit - mert nincs jobb ötletem - azt elképzelem.
Ez az elképzelt holló ül az elképzelt szíven - mert valósága felől van okunk kételkedésre - benne elképzelt vért pumpál az elképzelt idő, elképzelt erekbe. 
Aztán e holló kirepül a rózsaszín fényűre mázolt, kitalált hajnalokba. 
Elképzelt tarlókon igazgatja nagy fényes szárnyait, képzelt patakok hűvös vizével oltja szomját, de estére vörössé változik és visszatér a bordabörtönébe. Ezt teszi szakadatlan.
E világban, minden elképzelt, csak a szomj, a visszatérés és a börtön igazi.
Hát hogyan is érthetném mindezt? 
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése