Van az ahogy csak képek tudnak rárontani a békés szemlélőre.
Most láda alján felejtett játék.
Költözések. Iszonyok.
Rajtuk a kor pora, korporatíve.
A felejtés divat, rendületlenül.
Hazádnak híve.
Milyen tudás ez itt, aminek nincsen semmi haszna, derűvel ülni a bőség asztalánál, de az ököl már szorul és az asztalra baszna.
És lesznek még képek bőven, mint az az asszony a temetőben, aki a megváltásra vár.
De miféle megváltás is aminek mindig halál a vége, mégis mindenki a sorban áll.
Szemlélek, és ha a szem lélek, tükör, bár görbe. Ez meg egy út. A láda aljából egy távoli ölbe. Körbe és körbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése