Mit is magyarázzam ki vagyok, mi vagyok, engem sem érdekel már igazán. Jöttem meg láttam, aztán közben mondtam ezt meg azt. Átcsörtettem mindenen. Néha megálltam, amikor nem lehetett nem megállni, és akkor köszöntem illedelmesen. Mondta valaki egyszer azt nekem, hogy semmi baja a léleknek bennem, csak szarul teszem közzé. Ez azért vitatható, mert én tudom, hogy mi a közzétevés tárgya. És akkor mi van, ha ez az, hogy ez ilyen, és pont ilyen. Akkor azt kérdezhetném, hogy mi legyen, hogy akkor vissza az egész? Hogy e paraméterekkel nem teremhet babér? És hogy a nagyravágyásom alaptalan. Szép kis nagyravágyás. Mondtam valamit valakinek. Nagyon komoly vagyok. Csak szarul teszem közzé. Félre is szarul értek. Igen, nem. Nemigen.

Bonus § - Nem tudunk.

10. § - Elfogynak a vágyaink.Végünk van.

9. § - Nem írunk, nem olvasunk.

8. § - Nem várnak.

7. § - Várunk.

6. § - Nem vagyunk.

5. § - Nem alszunk.

4. § - Nem eszünk.

3. § - Nem beszélünk.

2. § - Temetés előtt nem beszélünk halottakról.

1. § - Haldokló előtt nem beszélünk temetésről.

Nem lehet ezt így tovább. Kettészakadok. Szóbaállok magaimmal. Az már viszony. A fejem verem be, ebbe a verembe, nem verem ki, heverem ki.
Nem lábatlankodom, lábadozok. Igéket iketlenítek.

Out of control. Closed.

Olyan tél ez megint, hogy a szemembe fagynak a tükörképek.
Mindig így:(. Elég. Tűz helyett tűzhelyet. Gondolat helyett, gondolatmenet. Menet van.

Axióma:
Aki van, az nincs.

Ebben elbotlani veszélyes dolog. Aki egyszerre ez és az is, az veszélyes. Aki botlik, az is az. Ez egy nagyon veszélyes világ. Megöli a szavakat. Ügyet sem vet. Mégis vihart akar(ok)(tam)(nék)(hatna).
...és hogy megkukulni hogy kell, az egyre távolabb.

Lázas lennék, nagybeteg, piros lenne az arcom, sajogna mindenem, gyöngyözne a homlokom, tekintetem opálos, fakó - drágám, kukulj meg, mondaná száj, vagy a sípoló műszerek. Megkukulnék könnyeden.

A nyugvást a mozivásznakra találták ki nekünk, úgy mint a Supermant, Batmant, Spidermant, Godzillát, Tarzant, Donald Duck-ot, a nyolcadik utast, a halált, a Terminátort, a hármat, az asszonyokat, az idegösszeomlást, a napokat, és ezek romjait, a lányt, a fülbevalót. A sikolyokat, a szerelmet. Fikciók ezek, fényből, és annak hiányából.

55 éves értelmiségi, meghasonlott. Ez akarok lenni most. Az első (melső) ülésen beszélni, szidni a nácikat és szidni a zsidót. Szidni, a liberálist és szidni az ellentétét. Szidni az utat előttem, és megkérdezni csak spontánul - nem dobunk be valamit. És az is én szeretnék lenni, aki mindezt a hátsó ülésen elnyúlva hallgatja és azt mondaná - miért is ne, dobjunk be valamit. Szét kellene szakadni két részre, erre gondolok. De maradok magamnak. Maradok. beszorulni valahova, végre beszorulni valahova. Ahova lehet.

Felhívom a figyelmet.
Leesik a tantusz.
Ez koppanás.
El(foglalt).
Ívet húzok,
vagy szívet,
nekem egyre megy.
Idegekre.
Lennél aki lehetsz,
Férfi.
A fű. Nő.
Utánad.
Még mögötted.
Majd leelőznek.
Mindjárt sírok.
Érzem.

Na én ez nem csinálom. Értik?

Ez a nap..., nem ez a hét, mégtöbb, kettő is van, ha nem több. Megállni látszik az idő, és én vagyok az ökör is, a hat.
Ötölök, nem hatok.

Van egy olyan megkeseredett aki voltaképp nem is.
Van amaz. Róla ennyit lehet elmondani.
Az legelteti nyáját, amaz úgy éli világát...
Az egy kecske, amaz bízza rá a káposztát...
Az egy gát, amaz rajta, a légény a gáton...
Az, amazról nem tud semmit...
Az nem baj, hogy amazt ez érdekli...
Ha megszólalok, az a baj.
Az nem igazodik ki amazon.

A sok megkeseredett ember fogja magát ezen a vasárnapon és nekikerekedik a nagyvilágnak. Mert a vasárnap, az mindig is kedvezett a világuralmi elképzelések megvalósításának. Szóval, a sok megkeseredett ember , összebeszél és szervezkedésbe kezdenek, és hamubasült is. Aztán már ott gyanús a dolog, hogy ez a sok megkeseredett ember, végül is a világvégét az Aranyhíd vendéglőben lokalizája, mert hogy azt is megbeszélik, hogy az Aranyhíd vendéglőből ők jól ellopják a porcukrot és zsákokba teszik majd. És akkor kérdezik, hogy velem mi lesz, engem kérdeznek erről, nem tévedés, azt kérdezik tőlem, hogy mi lesze velem. Engem a cukor meg megrészegít, és az Aranyhíd vendéglőben szeretem azt valahogy, ahogy kiszűrődik a magyar nóta. Nem a magyarnótát szeretem én, próbálom tisztázni magam, hanem magát a kiszűrődést. De akkor újra a kérdés, hogy velem akkor mi lesz. Hát mondom, hogy most mondom. Aztán mondják, hogy igen, de és? És akkor mondom, hogy ennyi és nincsen deés, mert arra én nem vagyok programozva. Én csak a porcukorra vagyok programozva, arra viszont nagyon. Egyébként meg, itt, ebben a nem valóban is világuralmi terveket szövök, mondjuk kezdem azzal, hogy nem szólok, hogy megkukulok, hogy ha megveszek se szólok, pedig van az a hang hogy szóljak, de nem szólok, Pedig van az a késztetés, hogy de igen szólok, hogy nem mondok többet, hogy köszönök csak éppen, mert hogy már hosszasan ecseteltem, méltattam, deklaráltam, hogy így meg úgy. Még hiányzani se tudok normálisan, de mire is számítson az, aki ennyire porcukorra van programozva.
Ezt pedig itt nem lehet érteni. Valami éteri.

Megzolásodás

Naná, hogy ez a nap ágyhalállal kezdődőtt, mert naná, hogy hajnalban kiköpött, és naná, hogy fertály óra sem és visszaakart nyalni, naná, hogy persze hogy a paplanok közé, naná hogy, az én ágyam (én igen nagy ágyam) de naná, hogy nem engedte mégse (igazán), naná, hogy azt, hogy birtokba vegyem, naná, hogy zavart a csend, és naná, hogy pont én vagyok aki ilyenkor pofázik, és akkor naná, hogy a tatárok is, naná hogy ki és be, naná, hogy a kilinncset néztem, naná, hogy nem ilyen nyitódásra számítottam, és naná, hogy akkor kerestem, egy naná, hogy másik (merőben) ajtót, és akkor naná, hogy én mondtam valamit, és naná, hogy komplett hülyét, naná, hogy én voltam az, naná, hogy csináltam magamból, naná hogy, senki sem tud semmit, naná hogy, biztos vannak szándékaim, naná, hogy ilyenek-olyanok, naná, hogy csak szerintem tisztességesek, naná, hogy képtelen vagyok elmondani, naná hogy faszkivan érzés van, naná hogy nem olyan értelemben van ki, mint azt naná, hogy gondolni lehetne. Naná, hogy most ezért van ez a naná-zás, hogy valamelyest, naná hogy érteni lehetne, naná, hogy ettől lesz még érthetetlenebb, naná, hogy füle, naná, hogy Bottyán, naná, hogy nincsen bennem közös vonás, naná , hogy már hegedű sem vagyok, naná hogy úgy táncolok, naná, ahogy a mozdony (gép) füstje megcsapott naná hogy azért mondok én valamit, hogy naná hogy az legyn rá mondva, hogy naná, hogy olyan izé vagy, hogy naná hogy nem mar az asztal, naná, hogy nem marasztal, naná hogy én se mondanék ilyet, naná, hogy hímezek, naná hogy hámozok, naná, hogy nanázok. Naná, hogy szarul vagyok tőle. Naná, hogy erre se lehet mit mondani. Naná, szeg kéne, naná deszka kéne. Naná, hogy nem veszi azt se észre. Naná, hogy zen nem lepődők meg. Naná , hogy én még rendesn hülyének se tudom látni (nézni) magam. Nana. Ebből elég már. Naná hogy nem tudom abbahyagyni, naná, hogy úgy csinálok mint ha fájna.

----------------------------

Naná, hogy megyek a hűtőhöz, naná hogy sörért, és naná hogy olyan vasárnapi leszek, amilyen naná, hogy soha nem akartam lenni, naná, hogy így nem lehet élni, naná, hogy meghalni se lehet.

----------------------------

Naná, hogy migrén is van egy rocskával.

----------------------------

Naná, hogy tíz perc múlva perpatvar. Ki kezd.