2006. december 25., hétfő


A kisszatyrosok a fal mellett mentek. Nem tudom, hogy tudták e, akarták e tudni, érdekelte e őket még, hogy a szatyruk az olyan, mint a csillag a válllapon. Hogy ők most már egy definiálhatatlanul nagy hadsereg testének alkotórészei és aktuálisan le lettek fokozva.
Nagy szatyraikkal a tereket és a járdák főcsapásait a főtisztek foglalták el, úgy vonultak ott, mint valami egzotikus madarak, nem tudom, hogy tudták e, akarták e tudni, érdekelte e őket még, hogy a szatyruk olyan, mint különleges tolldísz, messziről kiabáló bóbita. Hogy ők most már egy vaksi evolúciós rend Kolombuszai és aktuálisan a szárnyaknak látszó szatyraik alól egyszer csak kiesik a jövő. Úgy mint egy tojás, le a kőre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése