sebtolvaj

Mindig attól félek, hogy kicsi leszek - esetleg túl nagy, túlzottan fekete, túlzottan fehér, néha meg attól, hogy szürke, vagy hogy azt mondják rám, hogy én egy pasas vagyok, manusz, ipse vagy ürge. És attól is félek, hogy talán nem félek eléggé, mert túl sok a kacskaringó bennem, meg hogy valami olyasmi leszek végül, aminek nem szabadna lennem. És, hogy folyton hátrafele nézek - az is, bár ez azért, hogy tudjam mi is az elöl, és még az is, hogy megszeretek valamit, ami egyszer csak megöl. Félelmeimnek se szeri, se száma, félek, hogy elsodor valami, valami ami méreg, drog, cigi, vagy alkohol, hogy felébredek valahol és nem érzem azt, hogy élek. Hogy ez még nem az, hogy az még nem ez, hogy ami lehet az nincsen, ami meg nincsen az lehet. Attól is, hogy lötyögni fogok magamon, úgy mint egy 20 éves kabát, vagy éppen kinövöm magam, hogy mondani akarok valamit, de nem lesz rá szavam. Attól is félek, hogy egyszercsak egyáltalán nem fogok félni, hogy rájövök arra, hogy ott ahol vagyok, oda nem fogok elérni.