sebtolvaj

A laptop bolt előtt jelentős sor alakult ki. Ungarise karácsony, Bélának kell. És történetesen itt úgy esett, hogy mindenkinek meg van a maga Bélája. Neki lesz. Neki viszi. A sorban egyaránt állnak szittyák, árják, politikailag korrektek és idegen szívűek, vegyest. Az informatika egybetereli a nyájat, ez már már Buñuel-i, kár hogy már az sem. Abban is egyetértenek, ezek a spontán érdek által egybegyűltek, hogy elégedtelenek, ennek itt hagyománya van. Hogy lassú a sor, és hogy ezt nem így kéne. 16 éve is pont így álltak sorban. Csak akkor egy másik sorban álltak, annak a végén kőbányait adtak, részben pult alól, vagy narancsot, kivételes esetben banánt. Ez egyébként sem nem szomorú, sem nem erény, mindez teljesen neutrális. Arról beszélek, hogy volt ami volt és lehet, hogy nem látszott, sőt mi több nem is tudtunk a létéről, és mint ha most az lenne, hog valami nincsen, csak úgy hisszük, hogy van, kis jóindulattal; talán azért mert szeretnénk, hogy legyen. Ahhoz a sorhoz, azaz ahhoz a joghoz, hogy beállhasson bárki fia borja egyébként nem kellett identifikálnia magát az embernek, ezért aztán az is meglehet, hogy abban a sorban még volt aki örült, ha másnak nem, hát annak, hogy nem nyomja oldalba ez a kényszer, ez a mostani, ez a Bélás Bélaság. erről egyébként nem kellett tudni akkor, és valahogy visszasírom én azt, azt az akkori nem tudást. Hiányzik, de ez nyilván személyes, tehát át nem adható. Például egyáltalán nem kellett játszani azt sem, hogy farkasa valakinek. Vagy, ha mégis, valami szocializáltsági állandó révén nem látszott ki a lóláb, ha már farkasok. Ebben a sorban még nagyítóval sem lehet találni örömöt - meglehet rossz szemmel nézem. Mert úgy nézem ezt, ezt az egészet, hogy az jut eszembe: milyen rövid az emlékezet és a hülye mondásokkal szemben az élet meg hosszab. Mint kéne. Vagy amennyi járna. Vagy nem tudom. Mindezt a kiarakaton át nézve egyre inkább az az érzésem, hogy egy bálna vagyok, épp most kiveszőben, de bálna. Fogalmam sincs, hogyan vetődtem parta, ijedt tekintetemmel keresem az engem megmenteni kész greenpeace aktivistát, de nem látom, lehet hogy nincs is, csak valaki kitalálta. Nincs kedvem kétségbe esni, mindjárt nálad vagyok törököm, süss meg magamnak roston.