2006. december 10., vasárnap

Kedves Mikulás!

Nagyon szépen köszönöm azt a sok mindent, amivel idén is megleptél. Különösen örültem a csokibanánoknak, de a kekszes Tibi csoki is nagyon ízlett. A piros mogyorós még mindig az egyik legkedvencebb csokim, köszönöm azt is. Igyekszem beosztani mindazt, amit kaptam. A mogyorós ostyát pont ilyen megfontolásból csak ma kóstoltam meg, és mondhatom, hogy nagyon ízlett. A rendes évi karamelladdiktságom sajnos ez évben sem javult sokat, az mindössze a felbontást követő 4 percig tartott, a tavalyi 6-hoz képest ez sajnos erős romlás.
A polyvitaplexeket némi ráhatással, de rendszeresen szedem. A haribo tallérokkal sem sikerült mérsékletesnek lennem, de ellenpontként a mai napig van egy bontatlan Milkám, bár nagyon kerülgetem.
Szóval én mindezt nagyon köszönöm, de fel szeretném hívni a figyelmedet, hogy az ajándékozási nyilvántartó rendszered feltehetően nem tökéletes. Ugyanis jelezném, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy az alhasi faggyúmirígy gyulladási kérelemmel nem éltem feléd ez évben, ugyanez igaz, a balalsóleghátsó fogfájásra is, szintúgy. Ha ezt valami érdemeim felüli elismerésnek szántad, azt kell mondjam, igazán nem kellett volna. Ha valaki megtréfált, és a nevemben csempészte a fenti kívánságokat az ajándéklistába, derítsd ki a címét, és átvállalom élete utolsó karácsonyának lebonyolítását az idén.

Tiszteletteljes sajgással

igaz barátod
Sebtolvaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése