sebtolvaj

Nahát Papp néni. Ha most látnál, bizonyos vagyok abban, hogy nagyon nevetnél. Mert amit én egy ideje művelek az nem mindennnapi. Szerintem olyat derülnél az egészen, hogy még a visszerek is elmúlnának a lábadról. Képzeld - de ez maradjon kettőnk között - esek és kelek, valamint elkezdtem a kettőnk között húzódó generációs szakadék között kiépíteni az elkerülő szakaszt. Persze ebben neked is nagy részed van, hiszen egy ideje nem öregszel. Tudatom veled, hogy nem jól tuttál valamit. Hazudni nem, hogy nem szabad, de egyenesen kell. Divatba jött megint. Divatba hozták. Én meg az emberekre úgy nézek mint régen együtt azokra az idétlen csirkékre a baromfiudvarban akiknek belekapott a szél a tollazatukba és attól olyan súlytalanok lettek és nevetségesek. Azért nem tudok ennek felhőtlenül örülni, mert azt hiszem a dolog úgy áll, vagyis úgy látszik innen, hogy a kerítésnek ezen a felén állok én is. Az a propagandaszöveg, hogy sok minden változott - nem tudom, hogy ott ahol most vagy, oda ebből eljut e valami, de kérlek: el ne hidd. Apró változások tényleg vannak, például a nők lapja sokkal vastagabb papírra van nyomva, bizonyára nem is fogná meg a csiríz. Fekete zipzáros mamuszt is lehet kapni, semmiről nem maradtál le. Akik lemaradtak azok mi vagyunk. A mibe a magamat is beleértem. Tudod nekem most azt kellene megtanulnom ismét, amit te soha nem tudtál elfelejteni. Én is éppen ugyanúgy vagyok mint régen; nem tudok betelni a látvánnyal, és mindig az az érzésem, mint ha mindent ezer éve néznék. Nahát Papp néni, ha most látnád azt amiben vagyok, akkor nagyon jót derülnél, bár most elbizonytalanodtam - lehet, hogy sírnál. És látod ez az én nagy bajom, attól félek, hogy sírni látom azokat, akiket megnevettetni akarok. És akkor Papp néni vegyük ezt az egészet most tárgytalannak, mert rájövök minden egyes mondatom végére, hogy semmit nem akartam mondani.