Nem elég, hogy a napok végére olyan szürke, hogy még apám se, pedig ő színtévesztő... Tegnap este menetrendszerint (ahogy kell) megérkezett az egérkérdés, mint materiális leképezés. Azóta az egérkérdés eszkalálódni látszik. Rendes esti cataflamomat indultam bevenni, befordulni a konyhába, de csak egeret találtam. Az edényszárítók alá menekült be, mert ő ijedt meg jobban*. A zöld müzlisbögre takarásából kukucskált ki, hol jobb, hol bal felől, mint egy jó partizán. (*abba belegondolni is rossz, ha mondjuk én vagyok a ijedősebb, mert nincs az a műzlis bögre ami mögé én) Ha egy kicsivel jobban csinálja, talán annyira öszezavart volna kettőnk szürkeségének összesége, hogy elmosódhattak volna az én és az ő határai, bár az ő hasa szubjektív véleményem szerint sokkal fehérebb az enyémnél. Kamaszegér, rutintalan, de attól ő még az egérkérdés. Mert hát mi is legyen az egerekkel, ezt csak úgy a szürkeség kapcsán is eszembe jutatta, hogy ne maszatolhassak e témában tovább.
Az egér észrevehette, hogy el vagyok tanácstalanodva, hogy kikerült a fókuszból és kihasználta lankadó éberségemet ügyes mozdulatokkal a hajdumat mosógépben alakított ki védekező állást. Kocogtatásra nem reagált. (A hajdumat mosógépeket hajdan úgy alakították ki, hogy a dob mellett még maradjon egy egérnyi nyílás, amin keresztül a rettentő szerkezet aljába juthat a tápláléklánc majdnem legalja, gondolom mindez az esélyegyenlőség jegyében) Tegnap még félálomban megbeszéltük azt is, hogy akkor most egy darabig nem mosunk, legfeljebb patakparton, nekem az is eszembe jutott , hogy az igazi tél beálltával megalápíthatnánk a helyi lékmosó ligát, biztos-zicher-kurvaélet , hogy még a Fókuszba' is benne lennénk.
Mélázni nem volt idő - az egérkérdés legyen egérkérdés - befőttes üveget kerítettem, diót hasítottam és a MacGyver soundtrackjét dúdolva készséget állítottam a konyha kövezetén. Nem bíztam a sikerben, egyrészt úgy tűnt az egér demójából, hogy rendkívül ügyes és a kombinatív/dekoratív/artisztikus elemektől sem riad vissza, meg aztán szerintem elég gagyi az, hogy kipeckelünk egy befőttesüveget dióval, az egér bele megy és csapdába esik. Az ilyesminek egyáltalán nincsen semmi történeti íve, és ez zavar. Reggel néztünk újra egérszemet, de már egy üveg választott el minket, kint és bent fogalmain nem volt idő töprengeni. Rövid interperszonális terepszemlénket egy globus konzerv tetejének perforálása szakította félbe, általam. A lyukak jól sikerültek, 5mm átmérőjű sajtcsíkok könnyeden csúsznak le, hanem az almakockákat egyelőre csak a biztonsági fedél ideiglenes elmozdításával lehet a célcsoporthoz eljuttatni. Már voltam piacon, friss alma miján, szétnéztem a pince tájékán, hogy megfelelőek e az életkörülmények egy esetleges szabadonengedéshez, de elosonkodtam a kisállat kereskedés azonban még zárva.
Messziről nézegetem, nevet kéne neki adni, de aztán azt gondolom, hogy az már kötődés. Kb egy órája egeres oldalakat nézegetek, és fogalmam sincs, mi legyen a szürkeségünkkel.
Itt ülök megsemmisülten, mint egy rakás szerencsétlenség és egérelhelyezési problémáim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése