Az anyagi világ dolgaival mindennapos csatákat kell vívjak. Általában ők állnak nyerésre. Túlerőben vannnak, rendszerint sarokba vagyok szorítva. Új és új frontokat nyitnak meg a lakásban, most a konyhában egy újat. Második gáztűzhely front. Koffeinnapalm. Esélyem sincs.
Egyetlen engesztelő körülmény, hogy csatáink végeredménye a nonfiguratív és figuratív elemek önkényes keveredése, az úgynevezett dekonstruktívista posztkatasztrófizmus.
A homogén fröcsögés ölelte gázrózsa felületén (szerintem) Karafiáth látható (tekintete mint komor cicáé) paróka nélküli edition. A gázcsapból is ő folyik.
Ebből kellene élni, gáztűzhelyre kávéval festeni - úgy is mint gazdaságkori partytevékenység.
Már annyira jól megy, úgy érzem van tehetségem hozzá. És van még egy lényeges szempont, amit én magam találok ki, annak a szabályait is én írom. Tehát szabad lehetek - ideig - óráig. Aztán persze majd ez is, mint minden meg lesz magyarázva, és akkor már nem lesz érdekes, meghal.
A omlett halála az okostojás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése