Az isten se tudja mi lehet velem, de olyan éhes vagyok. Nem fizikailag, hanem szenzációilag. Aktív - Fókusz - és vészterhes idők. Jó lenne, ha kiderülne valami - egy nagy büdös igazság, ami alapjaiban, ami alapjaimban, alapjainkban. Úgy alapjaiban, ahogy ellentmondásilag nem tűrésileg. Nem lehetne rá semmi vaker, tudományosan gondosan alátámasztva lenne, bakolva, vagy hogy is.
A tartalma lényegében mindegy is. Lehetne az is, hogy az őshazából ide mi nem lovon jöttünk, se nem szekerekkel, hanem jávorantilopon, és/vagy metrón. Baromira utáltuk a kumiszt, ellenben preferáltuk a mazsolás krémtúró, a gumicukor túlzott fogyasztását. Vagy pedig az, hogy a gyufát nem hogy csak mi találtuk fel, hanem megtanultuk kihúzni is. Nekem az is megfelelne, hogy Mona Lisanak nem titokzatos a mosolya hanem aznap tömték a bal fölső kettesét. Talán az, hogy Laika kutya igen is túl élte az űrutazást és most valami nagyon messzi galaxisban Jedi-lunáriumot üzemeltet, takaros kis üzlet - kolbászból a kerítés. Mellette Gagarin lézerkardplázája, úgymond disztribútor Ha a Krisztust ábrázoló festményeken a tenyerén azok nem a keresztre feszítés nyomai lennének, hanem katicabogarak. Ha Zorroról kiderülne, hogy idegen civilizáció küldötte és valójában auramasszőr, s hogy az egész kardozósdi, megmentősdi csak fedőtevékenység. Ha Tulipnos Fan Fan-ról kiderülne, hogy súlyos pollenallergiában szenvedett. Ha a Tévémaciról kiderülne, hogy nincsen egyetlen foga sem, és az esti fogmosás utáni gurgulázás a szatmári szilva testbe vitelét leplezi csak el. Pesze a legnagyobb durranás az volna, ha kiderülne istenről hogy létezik, méghozzá úgy, hogy ezt ő maga vallaná meg nekünk, de nem ám csak ilyen jelezgetéssel.
2007. március 11., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése