A modernizáció, a felvilágosultság ott támadja az embert hátba, ahol csak lehet. Az ember gyűjtené - szelektíve, kurzíve - a szemetet, de nem tudja, hogyan. Tétovasága nem szemléleti, nem ideológiai, sokkal inkább értelmezésbéli. Először is szorong annak okán, hogy fogyatékosságának tudatában van, ezért a kukához is inkább csak úgy ólálkodik, de semmilyen körülmények között sem lehet mondani, hogy megy. Közben meg elképzeli, hogy a környező ablakok függönyei mögül, szakavatott, szemetet már évek óta szelektíven gyűjtők baráti köre röhög teli pofával, vinnyogva rajta, ahogy amaz próbálja a piktogramokat értelmezni. A világ ezért az ember számára egyre bonyolultabb jelrendszerekkel hozza tudomására magát, és nincs semmi alternatívája magának az életnek az árnyaltságaira. Például szeretne az ember tudományos - vagy tudom is én milyen - támasztékot kapni a kétségei alá, hogy egy 12 éves, a koránál fogva tehát szerves anyagokat is tartalmazó műanyag vécékefe az szintetikusnak avagy szervesnek minősül-e.
Rossz zöld vagyok, nagyon rossz zöld.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése