Az egyik mondja a másikának, hogy a másik hogy legyen a másik másika, olyan, amilyet az az egyik elképzelt, és az a másik az nő legyen, és nem valami bácsika. Az ember is mondja a sok majomnak, hogy ne úgy, hanem csak inkább így csináld, az éhes is mondja a szomjazónak, hogy így még itt ember nem zihált. Az élő is mondja a sok halottnak, elmagyarázza, hogy élni kell, a sírásó mondja Ikarusnak, hogy miként kéne repülni fel. A gyerek is mondja a félgyereknek, a békegalamb a fegyvereknek, oltja ki egyik a másikát. Mondja az egyik a másikának, hogy az este az reggel, és a szív helyetti kék üreggel, nincs mit tenni, mint két üveggel éhgyomorra, az nem gomorra, így vássa egyik a másikát. Az egyik vásik, míg amaz ásít, liftajtó csapódik.
Aztán a másik is mondja az egyikének, hogy mit hogy nem kéne, és mióta nem az, ami nem is, a másik is mondja az egyikének, hogy van itt egy ének, de az is hamis.
A másik is mondja az egyikének, a másik is mondja a másikának, az egyik is mondja az egyikének, az egyik a másikát lassan megfojtja, a másik persze az egyiknek foltja, de együtt járnak le zsákért a boltba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése