Egy atlasz világtérképén Oroszország és Brazília zöld színű. Magyarország sápadt sárga, de Grönland is ahogy Türkmenisztán és Kolumbia, Chile, stb. Lila országok: Venezuela, Burkina Faso, Románia, Franciaország, Svédország. Rózsaszínű Kanada, Nigéria, Irán, Ausztrália, stb.
Egy hete töprengek a rendszeren, mármint, hogy melyik miért, nézegetem az atlaszt, keresem az analógiákat. Nem haladok.
Viszont világ újra felosztását színek szerint kellene végezni. Lehetnének ilyen jelmondatok, hogy "Világ sápadt sárgái egyesüljetek", vagy "Ha rószaszín velünk, ki ellenünk" és még azt is, hogy "Országomat egy világosbarnáért" (Norvégia, Algéria, Szaud Arábia, Peru belőlük csak négy van összesen, de elég rossz itt a világítás).
De nagy politikai konferenciát is lehetne rendezni "A nagy Narancssárga Csúcs" címmel. Vetésforgóban lennének a különböző színek gyarmati államok illetve elnyomók.
A szlovákok pedig hevesen tiltakozhatnának az ENSZ-nél, hogy vegyék semmisnek zölddé válási kérelmünket, mert erre a törekvésre nem tekinthetnek másképp, mint területi követelésre. A vetélkedő műsorban lehetne az utolsó, mindent eldöntendő kérdés amin elbukja a játékos az ötszázezerszázbilliócsilliárdot, hogy milyen színű Vietnám és térne haza megszégyenülten egy nyűves turmixgéppel.
Színtévesztők közt a félszemű is király lehetne.
Nagyon fejlett európai országok emberjogi aktivistái gyújthatnák fel magukat a parlamentek épületei előtt Bhután narancssárgátlanításért.
Persze, lehet hogy mindez véletlen, és mondjuk aki rajzolta a térképet az így önkényesen beszínezte az adott országot és nem kérdezett meg senkit, se királyt, se miniszterelnököt, se gerilla vezért, de még vallási vezetőt sem. Hanem csak úgy ment a saját feje után és nem lehetett tiltakozni, hogy mi nem akarunk sápadtsárgák lenni, a lila tetszene, abból tetszene ki a magyarságunk maga, de nem szeretnénk összeolvadni kartográfiailag a szlovénekkel, tessenek őket egyúttal is átszínezni, színnel telítettek lennének még a határvillongásaink is, hát nem mindenki erre vágyik a kolbászkerítés után egyből.
A világ csupa meggondolatlanság, csupa esetlegesség, hát nem csoda, hogy nem lehet eligazodni benne, rajta.
2009. szeptember 17., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése