2009. szeptember 16., szerda

Elalvás előtt megpróbáltam elképzelni a jövőt. Elképzelni csak olyasmit lehet ami nincsen, ezért a jövő az jó alapszósz összeragacsozni az éjszakát. Van egy elképzelésem arról, hogy az elalvás előtti gondolatoknak tömege van, olyan tömege, hogy mérlegre lehet rakni. Egy egész városé, egy egész országé biztosan meg van vagy 10 deka is. Kvóták lennének kiosztva, hogy a város egyik fele a múltba révedjen, a másik fele jövőt vázoljon, a jelenről nem érdemes, mert az mocsaras massza mindég, meg van is.Reggel pedig a forgalmas csomópontokon lenen egy mérleg, amit az Álomtömegügyi Minisztérium helyzne ki. Egyszerű digitális szerkezet lenne, az embereknek 30 centiméter távolságból kellene megrázni a fejüket, jobbra és balra, úgy mint amikor azt jelzik, hogy nem.
Az álmokat nagy zsákokban szállítanák a minisztérium pincéjében található Hombár galériába.
Ott összeadnák az adatokat. A jövőről álmodók álmának tömegéből kivonnák a múltról álmodók álmának tömegét. Aztán abból kiderülne, hogy van e haladás és haza.
Tegnap elalvás előtt megpróbáltam elképzelni a jövőt. Mivel többször beletört a bicskám az alapoktól kezdtem. Mondjuk, hogy barna inkább, vagy ekrü, hogy dúr vagy moll, hogy keserű vagy sós, hogy keddre esik vagy péntekre. Aztán innen egy kis szökellés az elképzelt jövőbe belehelyeznem magam, körülvenni magamat a leendő vannal. Kis porszívózás, üres üvegek visszaváltása, tüdőszűrés, szóval a jövő otthonossá tétele.
Aztán pedig azon gondolkodtam, hogy van e akár egyetlen dolog is széles e világon amihez értek, na jó, nem értek de legalább konyítok és akkor ennél a résznél belealudtam az egészben.
És ma egész nap az van, hogy bele szeretnék aludni valamibe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése