Anyára és apára gondolok. És arra, hogy milyen jó, hogy ők ezt már nem láthatják.
Hogy ezeket a részeit már nem kell végig nézniük az én szappanoperámnak. Hogy ezek lényegi részei vagy sem az majd úgyis csak a végén derül ki. De van valami végtelenül megnyugtató abban, hogy mindig ugyanazok a szereplők és ugyanazok a szinkronhangok. Hogy van állandóság, akkor is ha nincs
Anyára és apára gondolok, és arra, hogy, isa befejezett fejezet vogymuk, egy terjedelmes zenekari mű zárótétele.
Epilógus, balra el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése