Asszonyok beszélnek, férfiak alszanak, azt észre sem veszik, nélkülük ment le nap, illetve föl se jött, csak el kellett játszani, hogy nekik okuk van ott lenni, már ami belőlük megmaradt, amíg a nap lemegy, asszonyok beszélnek, férfiak fekszenek. Aztán csak lámpafény, végül meg utcacsönd, ez most itt vadregény, azért kell megköszönd, mármint hogy láthatod ahogy nagy tágasok gyávábbak nálad is, mindegyik csak nyafog. Lebegnek súlytalan, tudva hogy nincs sehol, vagy mindentől messze van, nem pihen, nem lohol. A végén még felébredsz, férfiak alszanak, asszonyok beszélnek, giccsesen megy le nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése