Már belülre szökött minden, ami kívül szeretett lenni és bordák közt alvad a semmi és kenyérre lehet kenni. És úgy van itt már jó sok dolog, hogy ne is lássák mások, a gyomrom helyett a szívem korog és apró harapások egy karéj kenyéren, és rászárad majd a semmi, szemet becsukva, számat kitátva, hogy kedvem akarjon lenni.
Már úgyis ezerszer felböfögtem, kiköptem, letüdőztem, egy kondérban a lélek fortyog én meg ott állok csak a gőzben. Egy életem egy halálom becsukott szemmel inhalálom a halálom, a mindiget meg a mostot és milyen lehet most ott, ahol nem volt, nem lett és még csak nem is lehetett volna, a bordák közt meg alvad a semmi, mert neki az a dolga.
Már kívülre szorult minden, ami belül szeretett lenni, amim volt azt régen kipárologtam, most kezet tárok, hogy ennyi. Hát ennyi.
2012. június 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése