sebtolvaj

Találtam egy fényképet, harmadikos vagyok rajta. A Zsdánov kultúrotthonban készült, farsangi bálon. Ez volt az utolsó farsangi amin részt vettem. Egy csíkos kis öltönyben vagyok, kifejezetten mécsimrés, de nem annak öltöztem, ez már csak az afterparty.
A képen anyával táncolok.
A jelmezes felvonuláson még tigris voltam, fehér harisnyát festettünk be sárgára és arra varrt anya fekete csíkokat, sárga poló és álarc. De nem nyertem, a Filotás Zoli nyert kovbojként, a dobogó második fokán a Török Matild és a Horváth Zsuzsa osztozott, én ugyan nem tudom minek öltöztek, csak azt hogy szerintem hülyén néztek ki.
A bronz az annyira nem számított, hogy arra már nem is emlékszem.
A 70-es években egyébként a kovboj volt a pókember, az indián meg az minimum a batman. Akik biztosra akartak menni mind annak öltöztek. Én nem is akartam tigris lenni, egyáltalán semmi sem akartam lenni, az első tapasztalás után megutáltam a farsangi bált, és erre a tigrisre még rábeszéltek, hogy hátha majd ettől kedvet kapok. De nem kaptam. Egy sportszeletet kaptam, a futottak még kategória alja. Persze a sárga harisnyán nem volt zseb, csak így betűrtem a derekamnál a gumihoz, aztán úgy olvadt a hasamra. Aztán át kellett öltöznöm a kényelmetlen öltönybe és derűt sugározni, táncolva.
A képen is ez van - egy gyerek - hülye öltönyben, el akarok menni innen tekintettel.
Anya éppen tánc közben perdül egyet a képen, látszik a száján, hogy valamit mond nekem. Azt is tudom, hogy mit. Azt, hogy; kisfiam, érezd jól magad, sékelj. Mindig ezt mondta, az összes 3  farsangi bálomon. Ezt annyira lehetett előre tudni, mint azt hogy ki lesz ugyanaz a három ember az évzárón akik minimum lerókázzák az előttük állókat, de elájulni se restek. Én meg se nem rókáztam, se nem ájultam, se nem sékeltem, mert én azóta egy tigris vagyok, hasamra olvadt sportszelettel. Úgy maradtam.