sebtolvaj

Sok féle módon lehet csinálni. Lehet úgy, hogy mondjuk az ajtó bal szélére áll az ember, aki bennem lakik, ügyelve arra, hogy egy másik ember léptékével mért embernyi szélességet biztosítsak az elhaladásra. Természetesen rugalmasnak is kell lenni ennek megítélésénél, mert az emberek vastagsága nem konstans érték. Állandó önrevíziót igényel, és állandó pozíció korrekciót. Aztán, ha az ember, aki bennem lakik és szerencsés esetben jól választotta meg a helyet, akkor még nyitva marad a kérdés, hogy melyik legyen a fő kéz. A fő kéz az tart, a másodkéz az szakít, majd gyámoltalanabbjának, vizuális első áldozóknak irányt mutat, majd a nála maradt adminisztratív jellegű salakanyagot a bal farzsebében helyezi el. Végül függönyök elhúzása, ajtóknak gondos bereteszelése jő el. Egyszerűen hangzik, de sok gyakorlás kell, hogy az ember igazán ráérezzen az ízére. Egy dolgot tilos. Tilos azt gondolni közben, hogy ez valójában egy egszisztenciális elfekvő, az önértékelés siralomháza. Tilos gondolni minden ilyesmire, de előforduhat. Ilyenkor lámpát kell oltani és a büféhez kell/lehet fáradni. A sorren is közömbös. Nem lehet elrontani, még ha akarnám se tudnám.