2006. június 17., szombat

Stein-nek szólította mindenki, később Stety lett, pedig Steinernek hívták, ha hívták volna valahogy. 1923 november 9-én született, ha akarjuk a Magyarországon. Épp azon a napon, amikor egy Thomas Maplethorp nevű ausztrál, a laboratóriumában azonosítja a nukleoteineket. Ha valóban megszületett volna, ez évben lenne 83 éves. De nem született meg, ám ez nem volt ínyére sehogy, ezért hát egyszerűen csak lett. Mert nagyon akartam, hogy legyen, de az is lehet, hogy ő akarta úgy, hogy ennyire akarjam őt lenni. 4 testvére nem volt, köztük ő volt az első, a nem szülött. A természet őt kihagyott ziccernek szánta, játékvezetői tévedésnek, vis majornak.
Gyemek korát falun töltötte szász származású nagyszüleinél. Nagyapja halász volt, így Stety mindent tudott a halakról. Később pontosan annyit is beszélt, mint azok a kopoltyúsok.
Katona ideje alatt a mennyasszonyát elszerette a testvérbátyja, Stety hazatértével nem szólt egy szót sem. Soha többé. De még papírra sem írt. Lógott a világon és a világ is lógott rajta.
A második világháború egy öreg diófa alatt érte. Nem látszott semmi érzelem az arcán, amikor a hírt meghallotta, csak annyit mozdult, hogy bal karját meghajlította, úgy hogy az alkar és a felsőkar összesimult. Könyök hajlatába szorult a háború levegője.
Stety aztán így élt még vagy harmincakárhány évet, behjlított karral, némán, lógatva magát a világon, s a világ is hagyta őt magán fityegni.
1976-ban, egy nyári délután, tévé nézés közben egyenesítette ki a karját, lassan keveredett a régi levegő az új szelekkel. A képernyőn Németh Miklós dobott olimpiai aranyat érően nagyot a montreali olimpián. De ezt Stety már nem látta,  mert vissza ment oda ahonnan jött, a nem is voltak közé. Nem hagyott maga után egyéb nyomot, mint a könyök hajlatába szorult, évtizedeken őrzött levegőt. Tettenérhetetlen volt a jelenléte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése