sebtolvaj

Szertenézek és nem lelem. Bármennyire is meresztem - hol a seggem, hol a szemem -,  akkor se.  Pedig jól csak a seggével lát az ember, már annak okán is, hogy akkor van háttal. Az isten se érti, sőt, van az az érzésem, hogy ő se leli. Nem problémáznék én ezen, mert elfogadom, hogy lehet ilyen is, hogy természetszerűleg nincsen az a lelnivaló. De nem erre rendezkedtem be, hanem arra, hogy szertenézek és lelem. Akárki akármit mondott, mond és fog mondani. És nem is biztos, hogy szertenézést követő lelés esetén érteném, meg hogy mondanék valamit.
El van veszve az a lelnivaló, és én is el vagyok veszve abban az elveszettben.
Honkérdések gyötrenek, és szerintem ez magamra nézve is nevetséges. Másik lakás kéne, tágasabb, Etelközi panoráma, nyereg alatt puhított életérzés, finnek és ugorok megbonthatatlan nihilizmusa. Emese rosszat álmodott. Lazán, lazán, szerinte nem.