Tanyára vágyok. Arra, hogy ugyanannyi állat, vagy még több legyen körülöttem, mint most, csak más minőségűek. Egyszerűen vágyom a tanyára, minden sallangos, belemagyarázós romantika nélkül.
Nincsenek is illúzióim magammal kapcsolatban. Pocsék betyár lennék. Keresztül kasul, mint a fergeteg, őrült lennék, és nem lenne bennem rendszer. Ez lenne az én viszonyulásom. Nem lenne bajszom sem, és puhány lennék, az anyámasszony katonája, egy gyászhuszár. Közgyógyra felíratnám a gyógynyerget, hogy ne törje ki a seggem a ló. A betyárság javarészt ülőmunka ugyanis, csak azért nem irodai, mert viszonylag kevés a papírmunka.
Lenne egy sennheiser sportkorbácsom, és azzal akusztikailag rémisztgetném a tanyavilágot. Azon röhögnék, aki mindettől megijed. És állandóan csendőrök, zsandárok lennének a nyomomban. Néha hagynám, hogy elkapjanak, mert ha mindig megmenekülnék, akkor baromira nem halmozódna fel semminemű kultúrkincs, népdalok formájában, melyek arról szólnak, hogy vasba verve lesek ki a megyeháza börtönjéből. A vége mindig az lenne, hogy megszökök. Talán egyszer nem, de arról én már nem is tudnék. Tanyára vágyok. Innen ide vágyni ugyanis lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése