sebtolvaj

Az elfelejtett telefonszámok hivatala az úgy nézne ki, hogy lenne egy baszom nagy épület először is. Mert minden valamirevaló dolog úgy kezdődik manapság, hogy kell először egy baszom nagy épület. Aztán definiálva lenne az is, hogy tulajdonképpen mit is értünk elfelejtett telefonszám alatt.
At elfelejtett telefonszám definíciója az az lenne, amikor már nincs egyetlen ember sem, aki emlékezne egy adott telefonszámra. Ez többféleképpen fordulhat elő, úgy mint szociális amnéziában dús környezetben - és akkor ide lehet vizionálni elszáradt nagymamákat, megkeseredett, kókatag pedagógusokat, bandába verődő tékozló fiúkat és sok más ilyen sztereotípiákat.
De amikor valaki túl sokáig él például, és már mindenki meghal körülötte, aki emlékezhetne a számára, az is elfelejtett telefonszámnak minősül, de a hivatal e második lehetőséggel nem foglalkozna, mert nem terjed odáig a kompetenciája. Az elfelejtett telefonszámok hivatala az életen inneni parton teljesítene csak szolgálatot. Az elfelejtett telefonszámok hivatala egyfajta büntetőintézet lenne, ami a lelkiismeret sebeiben óhajtana matatni.
Lennének belsős és külsős munkatársak. A külsős munkatársak kutatnák fel egyrészt azokat, akinek a telefonszáma el lett felejtve, és ugyancsak a külsősök egy másik osztálya kutatná fel titkosszolgálati módszerekkel azokat, akik az elfelejtés másik végén állnak. Ez rendkívül összetett munka lenne, mindent tudni lehetne. Hogy kik és hányszor felejtették el a számot. Aztán felvenni a tudakozóval a kapcsolatot, hogy ha egy bizonyos elfelejtő érdeklődne egy szám iránt, amit elfelejtett, akkor azt semmi szín alatt ne mondják meg neki. Helyette a mi központi számaink közül diktáljanak be egyet. És itt jönnék én, aki belsős vagyok. Mert én ülnék az egyik telefon mellett, és én venném fel a telefonkagylót, és búgnám bele a tulajdon hangszálaimmal a foglalt jelzést. Hogy a hívót mardossa az önvád, említettem, végső célunk a büntetés, a cél nélküli büntetés. Az elfelejtett telefonszámosok helyzete persze mit sem változna, mert a kutya sem hívná őket, sorvadnának szépen magukban, de azok is vsizketnének, akik őket ilyen helyzetbe hozták. Az ő, az elfelejtett telefonszámosok állapotának konzerválódása a mellékhatás. De a mellékhatás mára már legitim. Karácsonyonként azért küldünk nekik névtelenül világítós jászolt és leárazott mandarint.
Egyébként ha valaki azt hinné, hogy könnyű belsősnek bekerülni, az nagyon téved. Nagyon meg kell harcolni a pozíciókért itt az elfeletett telefonszámok hivatalában. Nem csak a jó időérzék az alapfeltétel, ami az egyenletes foglaltjelzés bedúdolásához szükséges, és még csak nem is a jó orgánum és a frekvenciakoordinációs képességek. Példál karcsúnak is kell lenni. Ezért aztán többnyire a bulímiások jutnak be. Ahogy én is. A felvételin be is van támasztva a HR-es szobájának a sarkába az interjúlavór. Amit sikeres felvétel esetén megkap az alkalmazott, és kiteheti az irodája falára. És minden egyes újfelvételesnél kap az egész osztály jutalompolót, amire az új munkaerő telefonszáma van rászitázva. Ez azért is volna jó, mert ez egybekovácsol bennünket. És aki egybe van kovácsolódva, azzal soha nem fordulhat elő az, ami ellen küzdünk. Velünk nem történhet meg az, hogy az utolsó szálig elfelejtik a telefonszámainkat. Mi a jóságunkat adjuk, és öröklétet kapunk cserébe*. Értjük a dolgunkat.

* textmentes változat**
**a textmentes változat azt jelenti, hogya dőltbetűt nem köll olvasni***