sebtolvaj

Anya 30 éve vonatra szállt. Nem egy vonatra, hanem általában: a vonatra. Hajnal volt, hajnalnak kellett lennie, szombat volt mert nem lehetett más és sötét amilyen csak abban az általában vett városban lehetett sötét, azaz általában vett sötét. Csak a nagykémény piros lámpája világított és 6 órakor fújt a gyár. 80.000 eszmélet volt akkor paplanokba csomagolva, ezt akkor mindenki tudta. Amikor elindult ez a vonat, az az általában vett szerelvény a világ leglassúbb szempillantásai alatt minden egyes ablaka mozivászonná változott. A radiátornak nyomott lábszárakban lustán folyt a vér. Épületek kergetőztek a másikat soha utol nem érve