sebtolvaj

Ha az ember életbölcseletre vágyik átmegy Vihonyai nénihez, leül a a tűzhely mellé, a sarokra ahol a tepsit tartja, hogy abban száradjon a kenyér a nyulaknak.Sokszor azt lehetne gondolni, hogy a Vihonyai néni egy gép, amibe régebben még 2 forintost kellett dobni, valahol a tarkója körül található nyílásba és elkezdett beszélni. Csak már megkopott a mechanikája és pénz nélkül is szátyárja a szót. Én nem olyan Vihonyai vagyok aki gyüttment, én tényleg Vihonyán születtem, az uram miatt költöztünk Vanlakra, tudja édeske? És közben porcukrot szór a süteményre.
Az uram miatt, hogy az isten nyugosztalja. De hát hogy lehet egy 2 méteres embernek azt a nevet adni, hogy Ervin, hát mondja meg édeske, haragudtam is az anyósomra, hogy ezt a szép embert így elcsúfították ezzel az Ervin névvel. Az ő ura hentes volt világ életében. Aztán volt itt a vágóhídon még 78-ban valami nyúlkór, még a tévében is benne volt, járt itt a Bokodi Béla, tudja az aki mindig bukosisakban fogta a mikrofont. Na a tévé is bemondta, hogy a nyúlkór az emberre nem veszélyes. Az Ervin meg mégis elkapta, aztán el is vitte. De nehogy azt higgye édeske, hogy én nem úgy vagyok Vihonyai mint a többiek. Nem, a mi családunk az utolsó akik azért Vihonyaiak, mert ott is születtünk.
9 testvérem volt, mindegyik lány. Én vagyok az utolsó. Vannak olyan Vihonyaiak akiknek Vihonyához semmi közük, érti édeske, felvett név, városiak azok, megtetszett nekik, hát felvették, aztán így igazodjon ki az ember, hogy meddig tart a pereputty és hol ér véget.
Édeske harapjon ebből a süteményből, el nem hiszi nekem, de én egyszer nyertem még lánykoromban kistérségi pitesütő versenyt is. Nyúllal töltött pitével nyertem. Az Ervin mondta, hogy ugyan miért ne lehetne nyúllal tölteni a pitét, mert az uramnak mindene volt, érti édeske. A pite ls a nyúl. Lehet, ha nem szereti ennyire a nyulat akkor még ma is él. Pitétől meghalni nem lehet, érti édeske.
Érez itt nálam valami szagot? Mondja meg őszintén, van itt öregasszony szag? Ugye, hogy nincs. Én elhatároztamTerenyén a nagyszüleimnél, még 4 éves koromban, hogy nekem nem lesz öregasszony szagom, éljek akármeddig, juszt se. 87 éves vagyok pedig, ugye nem mondaná édeske.Nyugodtam vegyen a szárazkenyérből, tudom, hogy szereti ropogtatni. Már nincs nyúl az Ervin halála óta, megszokásból szárítom, ha nem eszi meg este kidobom. Az ember milyen hülye tud lenni ugye édeske? Megveszem a nemlétező férjem nem létező nyulainak a kenyeret, megszárítom és ha megszáradt kidobom. Mondom én édeske, az ember fura dolgokra képes.
Tudom, hogy biztos borzasztja az ami rajtam van, a zsírszövetek a ráncok, a csontok deformáltsága. De tudja édeske, amikor rám néz akkor nem tőlem borzad, hanem attól amit észlel abból bennem ami magára is vár. Tudom, sokat beszélek. De maga meg nem szól egy szót sem, a maguk koorosztályának a hallgatás a mindene. Hát tudnak maguk élni? Folyton beszélni kell édeske, a beszélés az olyan mint egy vakondjárat ami a felszínre visz, vagy ha nem hát a pokolra. Kinek hogy sikerül. A beszéd egy nagy, na hogy is mondják, labirintus, az lesz, az ember azért találta ki magának, hogy ne unatkozzon. Mert azért azt jól vésse édeske az eszébe, hogy az élet az valami nagyon hosszú dolog, de borzasztó rövidnek lehet érezni. Az ember a beszéddel csinál mag köré tágasságot, érti édeske. HA nem beszélnék akkor megfulladnék, az Ervin is megfulladt, mert hát hülyeségnek találta a nyulakhoz beszélni, pedig én mondtam neki, hogy a nyúl is érti az ember szavát. De az Ervin az ilyenekben nem hitt soha, aztán tessék, mit lehet tudni, ha beszél a nyulaihoz még lehet hogy most is é, mert olyan tágasságot beszélt volna maga köré, hogy nem kapja el a nyulaktól a betegséget. Nem járok én templomba, de azt azért szoktam monndani, hogy a fennvaló útja kifürkészhetetlenek. Nem isten, mert én azt a szót soha nem tudtam megérteni, hogy isten. Így mondom inkább fennvaló, mert azt nem kell elgondolnom, de gondolhatok rá. Sokat locsogok édeske, nézze el nekem, nekem mindenem a tágasság, én már körbekerítettem egy egész nagy területet a beszédemmel egész életem során. Nem vagyok boldog, de jól érzem magam. Sokat kell még tanulniuk maguknak.