sebtolvaj

Éjszaka, amikor utolsókat reccsennek a bútorok, és az ismeretlen eredetű belső zajok is belevesznek az olvadékony semmibe, az egész örökkévalóban csak a cirkó őrlángja táncol, minden más mozdulatlan, akkor alszik el az ember. Az alvás lassú téboly, elviselhető méretű meghalás.
Amikor rátelepszik mindenre az a fene nagy csönd, érdekes dolgok történnek, lehet mondani, hogy akkor történik csak valami igazán.
Megszólítja a a tévé a monitort. Te, nem emberezünk? Mi lesz ma? Az Alvó ember 3-at adják. Láttam már. Én is láttam, de ezerszer is meg tudnám nézni. Nem szakítják meg reklámokkal, nézzük meg.
Jó, nézzük. Látod, már alszik is. Most jön a kedvenc részem, a lábi izomrángás, aztán utána közvetlen a nyálcsorgás. Kár, hogy nem lehet visszatekerni, én ezt megunni sem tudnám, annyira szeretem.
De szép. Ez a világ leghosszabb filmje. De olvastam valahol, hogy már elkezdték forgatni az Alvó ember 4-et, és hogy az sokkal hosszabb lesz, sokkal több effekttel, sokkal több akcióval, a végén 40%-kal több happy enddel.
Három óra múlva, a mélyálomban elkezd álmodni. Akkor majd energiatakarékosan bekapcsolom magam, úgy, hogy ő ne vegye észre, és megnézheted az álmát. Mindig ugyanazt álmodja. Azt, hogy alszik, és egy tévé és egy monitor nézi őt alvás közben. Aztán jönnek a betűk, a végén cirkalmas THE END-del. Én már több tévével beszéltem erről, hogy az embereket egyáltalán csak az eszméletlenség teszi elviselhetővé. Holnap is vetítik ugyanezt, nézzük meg újra.