sebtolvaj

Meg merem kérdezni magamtól (tehát irtó bátor vagyok), hogy lennék e jarawa. Igazából arra vagyok kiváncsi, hogy mernék e negyvenen lenni, a kipusztulás szélén, egy apró szigeten. Mernék e a vízbe ugrani. Vagy nem csinálnék e egy vaddisznó lenyilazásából morális kérdést, és lenne a szavam az éhségre. Aligha. És az sem mellékes, hogy nem zavarna e túlzottan az a kibaszott szabadság. Hogy cserélnek e a fehérek gombát kordonra. Flash kordon. És még egy csomó kérdés. De legjobban annak az illúziónak az elvesztése izgat, hogy valahova tartozom is. Mert nem lenne más, csak mi negyvenen, sziget és hullámzó víz. Az, hogy azt miként lehet megélni. Pontosan azt ami nincs, csak éppenséggel lehetne is.