Tudod mi az én bajom? Nami? Hát nem egyéb, mint hogy nem vagyok kellőképpen stuktúrálva. Struktúráltat akartál mondani? Igen azt, de mit szarakodsz most ezen. Egy kurva betű maradt ki, értetted nem? Különben is nekem olyan sebesen jár az agyam, hogy ilyenekkel baromira ki lehet zökkenteni. Mert olyan gyorsan történik meg minden, hogy mire befejeződik már nem is igaz. Folytonos röppályamódosítás, szakadatlan korrekció. Most például az történt, hogy olyan volt ez a gondolat mint egy nyílvessző és ha úgy tetszik az elején még volt az az érzetem, hogy én lőttem ki. Igen én, egyedül és csak magamnak. Olyan ez, hogy soha se tudhatja az ember, hogy adott nyílvesszőnek a jó oldalán áll e, és persze akkor már azt se, hogy melyik is a jó oldala. (kérdezd szent sebestyént) Te meg ezzel a szarakodásoddal valami olyasmit csináltál, mint ha ezt a nyílvesszőt megállítottad volna. És most ott lebegne a levegőben ez az egész mint egy pocsék Mátrix klón, egy könzösé és kasszasiker. MOst meg várhatjuk azt, hogy jön a vége, hogy jön a finálé. Pedig hát elhiheted, hogy ebben az egészben nem az volt a fontos, hogy én, és hogy ez a nyílvessző hogyan áll viszonyban egymással. Hanem persze, hogy az: mivégre lett ki lőve meg az, hogy hova tartott, ha tartott valahová is. De most már baromira nem tudom én se, hogy akartam e lőni egyáltalán, pontosabban azt nem tudom hogy most melyik végén is állok ennek a nyílvesszőnek. Pocsék apacs vagyok, leipiapacsozható. Ez kész, ezt most nem lehet befejezni - minden fontosról kiderül előbb vagy utóbb, hogy nem fontos és nekem ettől verbális székrekedésem lesz. Pedig nyilazni és nem szarni készültem. Merőben más pózt veszek fel ha mindezt előre tudom. Guggolva nem lehet nyilazni.
Merőben másra készültem. És csak is azért akarom megenni a kenyerem javát, mert hátha a jobbik énem a főfogás után összedob valami habos kis desszertet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése