sebtolvaj

Tegnap annyit mosogattam, hogy alanyi jogon járna a vízijártassági.
Wesselényi érdemrend, egyebek. Rendszerint játszom a habbal, ritkábban
van az hogy nem. A hab - így is lehet mondani - nekem régtől fogva jó
barátom. A nikkelezett felületek jó táptalajt nyújtanak ilyen-olyan
önreflexiókra, még ha felületesen is (jé, hát te is itt vagy, ha éppen
nem terelik el a figyelmemet a szemem alatti karikák) Aztán ez gördül
tovább, olyan formán, hogy "mi lett vele?" (szerintem mindenkinek meg
van a saját jól bevált "mi lett velé-je", legfeljebb abban mutatkozhat
különbözőség, hogy egyeseket nem a szaniter termékek közelsége hoz
memoárközeli állapotba, hanem az elalvás előtti mély vermeket
használják erre)
És olyankor eszembe jut Brenner mutatóujja amit levágott a hintalánc a
második percnél. Ez volt az első kollektív élményünk amit az időről
mint szervező erőről beszerezhettünk. (a mutatóujjat a techocol rapid
nem ragasztja - ezt is megtudtuk még akkor) De eszembe jut Bordán Irén
melle is - olyan formán az is, hogy mi lett vele. Hogy lett e vele
valami, vagy csak van bele a világba mint minden más, hogy lóg bele a
világba. Mint ahogy azok is lógnak akiket mosogatás közben látok. A sok
tönkrementet nézem, és nézem a sok lebiccenő fejet, make-up
mosolyúakat. Én mosogatás közben százszor körbeutazom a földet.
Mindenhol találok ilyen mi lett veléket. Heyler-t akit kiröhögtek a
gimis csajok és hogy az inkább csak azért csalt derűt a mi arcunkra
mert nem velünk történt meg. Szóval az öröm az inkább a valami
megúszásának szólt, nem a más baja fölött érzett mámornak. Annak, hogy hál'istennek valamiből már megint kimaradtunk. Így megy ez azóta is, legnagyobb örömünk, ha a nagy disznóságokból ki vagyunk felejtve.
Jók voltunk. Sirályok voltunk, és minden embernek van egy sirály
korszaka. És olyankor nem is nagyon érdekeli az, hogy érdemelte e.
Különben is a sirály fehér és kecses, a röpte szépes ívűnek mondható,
ennél fogva bárkivel képes elhitetni azt, hogy tiszta és ártatlan.
Viszont megeszi a dögöt.
Jó voltam én is, csak elúntam a fehérséget, a röptöt, a dögöt. Vagy
lehet az is, hogy nem elúntam, hanem egyszerűen nem volt elég erőm
hozzá. Vagy az is lehet, hogy alapvetően kacsa vagyok, jól megtermett
emlékezetkieséssel, most éppen kacsaidentitás nélkül, de kacsa.

A fürdőkádban is játszom a habbal. Rajzolok bele, vagy másszor a hasam
mint valami (jól)lakatlan sziget, ha kinyomom, rajta a
herbálesszenziszes flakon a világítótorony, kicsit távolabb, de a lábam
között meg robinson crusoe az óceánban.
Jó mulatság még az is, ha az ember a vizes lábán a szőröket a
száliránytól merőben eltérően rendezi. Kedvenceim a szőrörvények (3 - 5
cm átmérőjűek) - kialakításuk időigényes, de a beléjük fektetett
energiát sokszorosan meghálálják.