sebtolvaj

Egyszer volt egy olyan, hogy a hangyának tele lett a töke. És ez tényleg csak egyszer esett meg. Ment dirrel-dúrral morfondír a két kis csáp között, hogy kellene hegedűre gyűjteni. És végül is el lett határozva, ki lett számítva, túl is lett lihegve. A hangya póza, amikőr ő valamit elhatároz, az a  hanyatt fekvés, és nem öncélból ám, hanem akkor rá lehet fogni a kék égre, hogy az nem egyéb mint egy szőnyeg, a felhők porcicák, és ő meg alatta szövi a terveket. Nem a világmegváltóakat, hanem csak úgy a hegedűvel kapcsolatosakat. A hegedűlés leképez, oda és vissza van minden, a vonónak szokott rendje van a húron, plusz még a biztonságérzet, az. Na de a hangya nem hegedűlni akart a hegedűvel, nem akarta ő senkinek se elhúzni  a nótáját, még mocskos buzizni se járt ki a melegfesztiválokra, a tévészékházat is egyszer látta csak, egy osztálykirándulás révén. Legyet is ott látott először és majdnem ájulattal rontott rá a látvány. A hegedű az lett volna az alfa, hogy sose húz rajta egyet se a vonóval, de ugyanakkor tudná, hogy bármikor megtehetné. Egy ilyen frusztrált bojba, mint az övé, sok hangyának kellene hegedű. Kellene egy Nemzeti Hangyahegedű Kuratórium, ez lenne a HNK, egy elhízott tücsök lenne az elnöke, baromi elegánsan öltözködne és golyóálló hangyaaudival közlekedne. A hozzájuk befutó kérvények alapján bírálnák el, hogy ki tart már ott, amikor csak a hegedű segít. És akkor kiutalnák neki, és az húzná a nótát, oda és vissza, ismételne mindenki, mert az ismétlés a hangyatudásnak az anyja és omegája. És lenne egy leányvállalatuk, vagy leányszervezetük, ők pedig azokkal törődnének akik a füldugóra szavaznak. Az alapanyagot a tücsök ólombányája biztosítaná, minek előtte megnyerte volna a tendert. A tücsöknek tender sok dolga volna, egy csomó fellebbezést kellene benyújtania, kabócákal, csíkokkal, lárvákkal és álcákkal egyeztetnie. A hangyának egyszer tényleg annyira tele lett a töke, hogy már a zene sem érdekelte. Pókhálós lett a winampja is.