És akkor egyszercsak belelógott a kezem a tejjel és mézzel folyó eldorádóba. És hol az eldorádó győzött, hol én kaptam ki belőle a kezemet. És e pillanatban jelent meg a maga orgánumában a damilhangú énekesnő, elénekelte a dalát medvéről és majomról, a köztesről, amit én már nem igazán értettem, valamint kiderült rólam, hogy nekem ennyi pólóm, mint amennyi most van, az életbe még sose, úgy értve, idáig összesen se, és hogy ezt én felfoghatom tejjel, aktívszemcsével folyó akárminek is. Arról is esett szó, hogy itt és valahol távol, születhetnek egy napon, de különböző emberek, és hogy koncertjegyeket idejekorán kell vásárolni az arra érdemteleneknek. És most valahogy a lábam is kevésbé izzad, köszönöm néked, hidegfront, de ezt is inkább gondoltam, mintsem mondtam. Sokszorosan illetve nem is annyira gondoltam, mint amennyire érezni se akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése