sebtolvaj

Hát pont akkor értünk a temetőkapuba, amikor elkezdték a holtak a legjobb játékukat, a feltámadósdit. A kapu felett, pedig rendesen ahogy kell, félkörívesen : Feltámadunk, mohával borítva, hátam mögött észak élet. Elsőnek Veron néném felett nyílt meg a sír, nagy ólmos lassúsággal, fél kézzel húzta fel magát, mert a kezében még ott volt az 1977-es 32. heti rtv újság, persze a hétfőnél, amikor az embernek egyebe sem volt, mint hogy bánatosan nézze azt ahogy táncol a petróleumlámpa fénye a tapasztott falon. Mögötte rögtön lánya, akit Alíznak hívott a falu, noha Mária állt a keresztlevelében, az idő jól leette róla a rúzst, a húst és meglehetős átnyirkosodott rajt a részvétmintás nylon otthonka is. Az ismeretlen katona sírjánál meghajtották a fejüket, mert akkor már az ismeretlen katona is túl volt a feltámadásnak azon részén, amikor a testet öltés fázisa után visszaaplikálta az aranyozott vöröscsillagot az obeliszkre. Füleki bácsi, mint mindig, a vállán kaszával jelent meg a ravatal előtt, nem a halálból kapta, saját, mint ahogy a kaszakő is, a nagyapja adta neki 1912-ben. Azt mondja, azt, hogy 1912, azt már ő se nagyon tudja elképzelni. Kicsit alacsonyabb mint szokott, amikor hozzám beszél fel tartja a fejét, hunyorogtatja a szemgödreit. Azt mondja, jó nagy lettem, és hogy kicsi voltam, és sehol jobb, se ott ahol ők, se itt ahol én, de ha őt kérdezem, legalább az enyém, ha langa is, de lét.
Aztán elmegy, a nagyanyja sírját felverte a gaz, most hogy így kihalt a pereputty elég ordenárén néz ki a családi sírhely, pedig bizonyosak voltak benne, hogy jó ötlet a munkásőr pantheon mellett megváltani a nyughelyet. Aztán a Tőzsér jön, rajta a békatalp, őt is valamikor 80-ban fullasztotta pocsékolta a medence aljára a termál, nem sok szenvedés, el ne higgyem - mondja - és mindvégig meleg van, olyan az is csak mint az anyja hasában, csak minden visszafele. A Fartali is megjelenik, csupa zöld még mindig, felfúvodva, megmérgezte az asszonya, egy szerb mozdonyvezető miatt. Nagy termetű asszony volt, a szerb meg nagytermészetű, szerette a nagy dolgokat, nehéz súlyokat, mázsás dolgokat mozgatni, együtt vannak eltemetve, most őket mozgatják a mázsák, tektonikailag. Aztán a megtébolyult énektanárnő, a hangvilla alakú sírkő mögül heherész, hogy az igazgató úr, így meg úgy, és hogy felesége volt, aztán az is neki ment a sajónak, vagy már nem is emlékszik minek, emez meg lugot ivott, abszolút hallás ide vagy oda. A hamvasztottak ebből mit sem vesznek észre, ők isapor halmazállapotban kihulltanak az öröklétből. És az élők kapujára is kellene egy biztató felirat, de hát mi lehetne az?