Néha azt érzem, túl jó a szívem, hogy olyan túlzóan lojális vagyok ezzel a sok undorító urbánköcsöggel, ezzel a rengeteg gyökértelen véggyökérrel. És amikor ezt én így észreveszem, akkor elkezdem végletesen utálni őket, még a szájam is habzani kezd, fékezetten, de habzani.
Ettől aztán mindig ki van ficamodva a lelki békém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése