sebtolvaj

Élet van egysíkú, van kétsíkú, van négysíkú, sőt több. Ma már odáig merészkedtem, hogy nem a szokásos útvonalon közlekedtem a gyár és az otthont jelentő b-pont közti bermuda kétszögben. Így mentem magamnak az élményszámba. Néha felnéztem az égre, hogy nincs-e valami ufo rablóbanda, de ezzel, hogy így szét lett blaszfémiázva a klíma, már arra se sok esély van, hogy ezek ide avászkodnának, ilyen-olyan természettudományos megfigyelés, mintavételezés ürügyén. Megfájdul a szemem, ha ökológiai lábnyomot látok lépésben araszolni a négysávos utakon, nem is patakokban, de tömött sorokban folyik olyankor a homlokomról a sós bele a szemembe. Aztán az arcomra repül egy katicabogár, és magamban elkezdem énekelni neki, hogy sóskútba teszlek baszki, ez nem tréfa dolog, itt vidámkodsz, pöttyösködsz, mórikálod magam az arcomon, aztán néznéd már meg, hogy milyen apokaliptikusan vagyunk mi most itt. Hurut vagyunk, meg lepedék ezen a valamin, őserőn, vagy minek nevezzem. Érted-e, te katica? - ezt mondom neki. Aztán letessékelem az arcomról, előbb az ujjamra, aztán le a földre, és nem azért, hogy egy külsejét tekintve 110 kg karizmát magán hordó háziasszony, uszkve 4 bevásárló szatyorral átgázoljon rajta, de aztán meg mégis.